|
2023-08-03 21:30:29, csütörtök
|
| |
| |
Versek a nyárról - AUGUSZTUS 
Augusztus az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról, Augustus Octavianusról kapta.
Az, hogy ez a hónap - különös módon - a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis (,,hatos") volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.
Igazából az augusztust már nem kell üdvözölni. Ő már itt van. Jött. Szélsebesen, szinte észre sem vettük, és már fordítani kellett a naptárban. A nyárból el is telt egy hónap. Augusztus is nyári hónap lévén megérdemli, hogy tisztességesen kihasználjuk, és ha lehet minden egyes napot. Mert aztán jön az ősz, a korai sötétedések, bár már most is egyre korábban sötétedik.
Hihetetlen, hogy máris belépünk a nyár utolsó szakaszába, viszont ez nem jelenti azt, hogy a pezsgő hétvégi forgatag véget érne. Programokból most sem lesz hiány.
Neoton Familia - NYÁR VAN
Link
VIVALDI - NÉGY ÉVSZAK - NYÁR
Link
KFT - Balatoni nyár
Link
Tűzijáték Augusztus 20. Budapest ()
Link
Babits Mihály: AUGUSZTUS
A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.
A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. -
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.
Babits Mihály. NYÁR
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!
Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!
Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Robert Burns: AZ ÁRPAFÖLDÖN
Augusztus első éjjelén
-- az árpa sárga volt már --
szép Annimhoz lopództam én
tündöklő teliholdnál.
Gyorsan röpült az éjszaka,
és hajnal közeledtén
rávettem, kísérjen haza
az árpaföldi mesgyén.
Kék volt az ég, a hold sütött,
a szellő is pihent, s én
gyöngéden lefektettem őt
az árpaföldi mesgyén.
Tudtam, hogy őszintén szeret,
mint én őt, s megkeresvén
ajkát, csók csókot követett
az árpaföldi mesgyén.
Átölteltem, s megállni tűnt
szívverése; szeretném
megáldani boldog helyünk
az árpaföldi mesgyén!
Holdról, csillagokról soha
nem hullt a földre szebb fény!
Két szív áld, boldog éjszaka
az árpaföldi mesgyén.
Nemegyszer felhangolt a sör
s a cimborák körültem,
pénzhez jutni, az is gyönyör,
eszméknek is örültem.
De hogyha mindazt, ami kéj,
akár meghétszerezném,
nem ér föl véled, boldog éj
az árpaföldi mesgyén.
Zabföld és árpaföld,
sárguló árpatábla,
ma is emlékszem Annira
s a boldog éjszakára.
Kálnoky László fordítása
-
Csabai Lajos: AUGUSZTUSI VERS
Augusztus van, tombol a nyár.
Elmédben hűsre vágyik,
Csak piheg a gondolat.
A láthatárt kémleled,
Vajon jön-e végre
Enyhítő lágy fuvallat?
Amott nyugat felé
Szürkül az ég alja.
A hegy felől már
Testes felhő gomolyog,
Megrémül a nap,
Mint ki vesztét érzi,
Rád zúdítja még
Maradék sugarát,
Aztán megadóan a
Felhőbe sompolyog.
S a fuvallat jön. Nem hűst,
De jeges szelet áraszt.
Erejétől a jegenye meghajlott.
Megdördül az ég,
Száz villám cikázik.
Vízfüggönyt ont a menny,
Millió jégszem kopog.
Hömpölyög az ár,
S te visszakívánod már
Az imént még perzselő napot.
Erdélyi József: KÉK KATÁNG
Nyár van...Azóta learattak,
s a tarlott földeken
keresztben szárad a sok kéve,
mint annyi holttetem.
Az erdőből kiszáll a gerle,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan a szerelmem,
s tekinti földemet...
A dűlőkön hajnali harmat,
futó zápor után
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.
De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar:
kegyetlen nap vakítja őket
lángsugaraival.
Mint Dárius Király a síró,
kékszemű foglyokat
tüzes nyárssal, pórázon tartva
érzékeny ajkukat...
Fekete István: AUGUSZTUS
Poros út, poros virág, fáradt rét,
most már vágyunk a suttogó őszre,
kopogó esőre az ablakon,
néma ködre a domboldalakon,
s a makkhullató arany-erdőkre.
Múlik a nyár: poshadt malomalja,
kemény gyalogút és szikkadt árok.
Dér vágyik már reggel a mezőre,
kikerics a fakult legelőkre,
hol a jegenyéken varjú károg.
Aztán úgyis tél jön, s ködkezével
az erdőkben az éj zúzmarát sző.
A patak némán fut elmenőben,
lassul a szív, s a dermedt időben
elénk áll majd - a temető.
Fekete István: AUGUSZTUS
Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok,
és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak,
és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri,
a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák
puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.
Dr Götli Kinga: IMA A SZENT KORONÁHOZ
Táltos Király Földre készül,
Koronája Égre perdül.
Szent Korona lészen kincse,
Fejére illő pompás dísze.
Beavató ünnepségre
Készülnek a Csillag Népek.
Készítik a szívünk lángját,
Megpendítik lelkünk vágyát.
Imát mondunk, szárnyal szépen,
Szent Koronánk égben lészen.
Kérünk Téged segítsél meg,
Országunkat egyesítsed!
Szent Korona Segíts nékünk!
Legyen Egy az Isten vélünk,
Szent Korona Segíts nékünk!
Fakassz forrást az elapadt kútból,
S tápláld a jövőt a titkos múltból!
Gyakoroljál kegyet rajtunk,
S bocsásd meg, hogy most is alszunk!
Szemünket nyisd ébrenlétre,
Szívünk szólítsd készenlétbe!
Emeld fejét Népünknek,
S adjál tartást létünknek!
Szent Korona, segíts nékünk,
Istenünk, most legyél vélünk!
Hadházi Dániel: NEKTEK, KIKNEK MINDIG MINDENBEN IGAZATOK VAN
Nektek, kiknek mindig mindenben igazatok van,
Nektek, kik mégis azonnal elbújtok a bajban,
Nektek, kik mindig tudjátok nekünk mi a jó,
Pedig egyikőtök sem közülünk való.
Nektek, kik közösséget velünk sohasem vállaltatok,
Nektek, kik áldozatot mindig csak tőlünk vártatok.
Nektek, kik mindent, mi idegen, torz, talmi, csodáltok
De mindazt, mi itt termett, belőlünk fakad, lenéző mosollyal fitymáltok.
Nektek, kiknek csak egy fájdalom létezik, a tiétek,
Nektek, kik a miénket soha meg sem értettétek,
Nektek, kik mindig féltenek valamit, s félnek valamitől,
Kik egymásra kacsintva rettegtek kitalált rémektől.
Nektek, kiknek hangja nagy és zajos,
Ha távolban dörögnek csak a fegyverek,
De gyáván halkulni kezd,
Amint jönnek azok egyre közelebb.
Nektek, kik ezt az üres szót ?haladás?, kitalálták,
S kiknek egyedüli joga megadni annak tartalmát,
Nektek, kik az iskolákban a fiatal agyakat mossák,
Hogy később majd ők is csak cselédeitek legyenek, szolgák,
Nektek, kik a világon mindenütt otthon vagytok,
Nektek, kik nyelvünket is csak bitoroljátok,
Nektek, kik becsomagolt bőrönddel mindig útra készen álltok,
Nektek, kiknek sehol sincs igazi hazátok,
Nektek, kiknek mindenhez jogotok van,
Hatalomhoz, önvédelemhez, véleményhez,
Mert hiszitek, kiválasztottak vagytok,
S titeket a legnagyobb Isten, a Pénz védelmez,
Nektek, kiknek szíve bosszúszomjas, s senkinek nem kegyelmez,
Nektek üzenem, nem lesz ez mindig így,
Mert a fű bár meghajlik, ha fúj a szél, de
Mert ő van itt itthon, gyökerei mélyek, s túlél titeket,
Mint annyi más lábát e földön megvetni akaró
Egykor erre járt vándor sereget.
Szingapúr, 2014. augusztus 17.
József Attila: NYÁR
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan telik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél-
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
Juhász Gyula: AUGUSZTUS
Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma!
Az éj szerelme szerteárad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.
S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!
Juhászné Bérces Anikó: AUGUSZTUS 20
Új búzából új kenyér,
Friss illata száll felénk
Köszönjük szép szavakkal,
Nemzeti szín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna! 
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...
K. László Szilvia: AUGUSZTUS
Új búzából sül a kenyér,
hú, de finom, ropogós,
nyárbúcsúra készülődnek
az iskolás nebulók.
Augusztusi meleg napok
odébb viszik a nyarat,
de a sok szép, kedves emlék
még sokáig megmarad.
Kaffka Margit: AUGUSZTUS
Szőke buza között pipacsos kis kalap,
Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt.
Sétál a kisasszony komlóba, buzába,
Lengő a ruhája, pipacsbokrétája.
Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló
Picike cipellő, - szűkráncú viganó!
Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen!
Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem,
Maga talán olyan - falubeli legény?
Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én.
Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen!
Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."
Szőke buzaföldön lemenőben a nap,
Szőke lány hajárul lekerül a kalap.
Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele,
Pipacsbokrétának hullong a levele,
Rebben a fürjmadár nád megett, sás alatt...
Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad.
Hangos szavú rigó csúfságra jár véle:
- De belenéztél a kisasszony szemébe!
Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár!
Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár?
Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen!
Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!"
Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat,
Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag,
Szemügyre vesz minden útszéli virágot,
- "Lám, egy se törik le, amire ráhágott!
Több kárt tenne benne fiókmadár lába -"
- És indul utána, - és lép a nyomába.
Útszéli virágot tapossa azér' is, -
Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is!
- A kisasszony szava mesemondás, álom:
- "Sohase volt nekem ilyen szép virágom,
De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem!
Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten."
Megeste az utat sírószemű harmat,
A legény is csendes, a leány is hallgat,
Nyugtalan fellegek bomolnak az égen,
Valami bús nóta szól a faluvégen, - -
Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba:
- "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta?
Lám, van aki varrja, - lám, van aki szőjje!
Szépséges, hűséges barna szeretője!" -
Csere Jóska szeme odatéved lesbe:
- "Hej, azt a virágot vajon kinek szedte?
Van akinek adja! Van akit szeressen!
Sok cifra uraság azon a nagy Pesten."
K. László Szilvia: AUGUSZTUS
Új búzából sül a kenyér,
hú, de finom, ropogós,
nyárbúcsúra készülődnek
az iskolás nebulók.
Augusztusi meleg napok
odébb viszik a nyarat,
de a sok szép, kedves emlék
még sokáig megmarad.
Kovács Sándor: A NEMZET KENYERE
Érkezik a búza,
Jön minden irányból!
Kárpát-medencének
Távoli sarkából.
Ott termett e búza,
Hol magyarok élnek.
Búzavetés közben,
Magyarul beszélnek.
Boldogan adják ők,
Tettük szív és lélek.
Azt is jelzik ezzel,
Hogy még vannak, élnek.
Magyar ember veti,
Majd később aratja.
Magyar ez a búza,
Senki nem tagadja!
Háromszínű szalag
Díszít minden zsákot.
Gyorsabban ver szívem,
Mikor ilyet látok.
Messziről jött búzák,
Egy malomba mennek
És az őrlés folytán
Összekeverednek.
Összekeverednek
És együtt maradnak.
Nem válnak szét soha -
Egymásba porlanak.
Kenyér illat terjeng
Es pékség melege -
Kemencében van már
A Nemzet kenyere.
Oly szép ez a kenyér -
Mintha álom lenne.
Tizenötmillió
Búzaszem van benne.
Mészárosová Melinda: AUGUSZTUS 20.
Új lett a kenyér,
jó magyar, vegyél,
összeér két tenyér,
szentelt, egyél!
István fejére korona,
magyarnak, ej, otthona, 
Szent lett István,
magyar király!
Él az állam,
ünnep a várban,
szikrázó tűzijáték
magyar hazában!
Radnóti Miklós: Naptár: AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
Reményik Sándor: AUGUSZTUS, NYÁRUTÓ
Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el...
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek, csodák...
Némán, szorongó szívvel nézem én.
Egy új teremtés reggele előtt
Ez tán az Isten vajúdó, szent láza
És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.
Reményik Sándor: MINDENNAPI KENYÉR
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
Sárosi Árpád: AUGUSZTUS
Arannyal szegve felhők álom-tornya.
És benne, mintha harang szava szólna.
Kárpáti szél, amely fölötte jár:
Hervad a nyár.
Hideg selymében a szűz égi boltnak,
Az alkony titkos csengetyüi szólnak.
Borzong az erdő, figyel a határ:
Hervad a nyár.
Halálos csend. Az éjszakák remegnek.
Zenél a hold, utján a szerelemnek.
Bágyadt a szó, örömre nem talál:
Hervad a nyár.
Gyümölcsök íze, unott kert, bús tarló...
Sötétedik... Minden hüvösbe hajló.
Fecskék szemében új vágy képe már:
Hervad a nyár.
Szilágyi Domokos: ÚJ KENYÉR
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér -
- Honnan van az új kenyér?
Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.
Szuhanics Albert: AUGUSZTUS KÉK EGE
Augusztus utolsó,
kedves nyári hónap,
bár végső napjai
ősz felé tolódnak.
Csalódva bámul rá
a hófehér Napra,
délidő hevében
nem hág magasabbra?
Augusztus kék ege
legyen a mi kincsünk,
amíg majd hó végén
hálás búcsút intünk.
A vizek partjánál
augusztus melenget,
fülünkbe suttogva
új titkokat oszt meg.
Kertjében gazdagon
teríti asztalunk,
gyümölcseit adja,
mivel jóllakhatunk.
Olykor még kényeztet
szeptember eleje,
ilyenkor augusztus
itt marad még vele.
Könnyek közt búcsúzik,
őszelő karjában,
esztendőre várjuk,
s eljő hamarjában.
Takács Imre: NYÁRI RAPSZÓDIA
Nincsen fölöttem ég,
csak nagy csillagok.
Alattam sincs pokol,
a Földgömb forog.
Az emberiség nagy csodái között
nem vagyok egész,
csak részecske.
Ítéletet hordok magamban,
hogy arcom az ember is elfelejtse,
ne csak a fű meg a virág..."
Tandari Éva - SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN
Nézz le most reánk ,
Szent István király!
Bajban van az Ország
mit Te hagytál reánk .
Szekerünk elakadt .
~ mély kátyúba ragadt ...
Ki a vészből kiragadja :
mára senki sem maradt!
Most a nehéz járom
a Nép nyakába szakadt ,
s mi nyögve kell cipeljük
...a sok nehéz vasat!
Van számtalan " Vezetőnk " ,
de egynek nincs ott helye ,
ahová letette őt
az Idő vak szele!
Nyújtsd hát fölénk jobbod!
Te nyújts segédkezet!
- Mert elsöpri az Élet
szegény Nemzetedet.
Tandari Éva - SZENT ISTVÁN ÜZENETE
Azt akarom : Három napos GYÁSZ legyen
nevemnek " ünnepén " !
Hisz rommá lett az Ország ,
~ mit Rátok hagytam én !
Mert rátok hagytam a csillogó bérceket ...
A dúsan termő Földet ,
s míg a szem ellát ; a virágzó réteket .
- S most , ha Innen lenézek Rátok ,
ebből már többé ... mit sem látok !
Csak pusztulás van Hazámban ! Átok !
Ínség , és torz - lelkű , aljas kufárok !
És látom ; ŐK ~ megtöltik önnön zsebeik,
míg Népem , az árva , ~ már alig létezik ...
Nincsenek már igaz - szívű , ÉRTŐ Vezéreik ,
Csak kik ÁTKOT hoznak a Népre ,
~ s a SEMMIBE vezetik .
Három napos GYÁSZ virradjon hát rátok
kik eladtátok ékes, élő Hunniátok ,
amint én is könnyezve tekintek addig rátok
míg nem látom hogy újra Élnek
a Szívemből elvetett magok,
s mind a nyílni - kész virágok ...
Tóth Árpád: AUGUSZTUSI ÉG ALATT
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a cirpelő mezőn
Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillagtestvér fény... be szép volt!
S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...
S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj
Szivünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,
S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról.
Tóth Bálint: AUGUSZTUS ESTE
A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.
Weöres Sándor:: KÁNIKULA
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: pipacsbokrétának, csillaghullásból, csillagkönnyeit, pipacsbokrétája, összekeverednek, meghétszerezném, elcsendesednek, tisztességesen, csillagvirágok, kiválasztottak, csillagtestvér, lángsugaraival, octavianusról, domboldalakon, visszakívánod, vadgalambként, hallgatódznak, istenigazából, ördögszekéren, elszunnyadnak, megmagyarázza, tizenötmillió, vadgesztenyén, bosszúszomjas, csillagokról, gyöngyszemek, programokból, kihasználjuk, jóllakhatunk, önvédelemhez, bitoroljátok, lábujjhegyre, elhallgatnak, megköszönjük, elhervadnak, vízfüggönyt, híres római, hónap –, július után, hónapot odahelyezte, hónapot augusztusra, hatodik hónap, római naptárban, márciussal kezdődött, népi kalendárium, korai sötétedések, nyár utolsó, pezsgő hétvégi, falunak tornya, vasúton szállok, szép estén, estén enyém, Augustus Octavianusról, Mielőtt Augustus, Neoton Familia, NYÁR VAN, NÉGY ÉVSZAK, Tűzijáték Augusztus, Babits Mihály, Robert Burns, Kálnoky László, Csabai Lajos, AUGUSZTUSI VERS, Erdélyi József, Mint Dárius Király, Fekete István, Götli Kinga, SZENT KORONÁHOZ, Táltos Király Földre, Koronája Égre, Szent Korona, Csillag Népek, Szent Koronánk, Kérünk Téged, Szent Korona Segíts, Legyen Egy, Hadházi Dániel, KIKNEK MINDIG MINDENBEN IGAZATOK VAN, József Attila, Juhász Gyula, Felüled Élet, Juhászné Bérces Anikó, Megköszönjük Istenünk, László Szilvia, Kaffka Margit, Nézi Csere Jóska, Csere Jóska, Kovács Sándor, NEMZET KENYERE, Mészárosová Melinda, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, MINDENNAPI KENYÉR, Sárosi Árpád, Szilágyi Domokos, Szuhanics Albert, AUGUSZTUS KÉK EGE, Takács Imre, NYÁRI RAPSZÓDIA, Tandari Éva, SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN, Szent István, SZENT ISTVÁN ÜZENETE, ÉRTŐ Vezéreik, Tóth Árpád, AUGUSZTUSI ÉG ALATT, Tóth Bálint, AUGUSZTUS ESTE, Weöres Sándor,
|
|
Offline
